ivermectina durante la lactancia ml of ivermectin for 100 pound person ivermectina pre does ivermectin treat coccidiosis poultry haruo ozaki ivermectin where can you buy ivermectin for humans ivermectin lotion brand name
Baranya Megyei Falugondnokok Egyesülete - 7966 Bogdása, Kossuth Lajos utca 103. - +36-73/352-057 - bmfalu@h-wnet.hu - Számlaszám: 50700138-12940147 - Adószám: 18303164-1-02  

A magyar falugondnoki hálózat térképe. Kattintson a képre a nagyobb méretű megjelenítéshez.

 

Ma már – 2005-ben – természetesnek vesszük, hogy több száz tanya- és falugondnok működik az országban, holott a ’80-as években mindez egy álmodozó elmélkedéseinek tűnt csupán. Hogyan válhatott az álom valósággá, milyen fontosabb állomásai voltak a hálózat kialakulásának, kik a szereplői a folyamatnak, és főleg: mennyi minden múlhat személyek együttműködési készségén, akaratán? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az alábbiakban.

Már a kérdésekből is kiderül, hogy személyes történetekből áll majd össze a kép, egyéni útkeresések összekapcsolódásának folyamatából.

Gombos Gyula A harmadik út című könyvében (Püski, 1990. Bp.) a két háború közötti népi mozgalom kialakulásáról így ír: “Mindezekből apránként folyt egybe, ami aztán a népi mozgalom nevet kapta. Képletesen szólva: itt keletkezett egy ér, amott egy patak, aztán még több ér, és még több patak, mindegyik úgy vágva magának kicsi medret, hogy a másikról többnyire mit sem tudott. Mégis egymás felé és együtt ugyanoda tartottak. E folyamatot senki se gondolta ki előre, még kevésbé szervezte.” A falugondnoki hálózat történetét is ilyesmi hasonlattal lehetne leírni, az utolsó mondat kivételével: valaki kigondolta, és igen tudatos együttműködésben szerveződött.

A gondolatot Kemény Bertalan a nyolcvanas évek elején fogalmazta meg a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet regionális munkatársaként a sarkosan feltett kérdés – melyik település életképes, juthat fejlesztési lehetőségekhez, és melyeket kell “életképtelennek” minősíteni – új logikájú megválaszolásaként. Minden településnek, emberi közösségnek joga van az élethez, az önrendelkezéshez, saját jövője alakításához. Ebben tudna segíteni egy olyan személy, aki “felvállalja a falut”, akiben erősen munkál a közösségéért való tenni akarás szándéka, és aki rendelkezik a mobilitását biztosító járművel.

A gondolat együttgondolkodó műhelyekben érlelődött, mígnem 1989-ben megalakult a Falufejlesztési Társaság, amely gyökereit a Somogy megyei aprófalvak megmaradása érdekében együttműködő népművelők, településtervezők tevékenységében jelöli meg. “Falusi egyesületek megalakításának szorgalmazása, segítése, népfőiskolák indítása volt a ’80-as évek derekán a fő tevékenysége annak a szűk, baráti körnek, mely végül is 1989. július 31-én 38 alapító taggal egyesületté szervezte magát. Az egyesületté váló szerveződést segítette az MTA Soros alapítványának támogatása.” Az egyesület elnöke Kemény Bertalan, titkára Köles Sándor, ügyintézője nagy Júlia lett. Idézet a Társaság “Mit akar a Falufejlesztési Társaság” 1991-es szórólapjából:

MIT GONDOL A TÁRSASÁG…
…a faluról?
A falu nem szükségképpen elmaradott a városhoz képest. Más, mint a város, mert kisebb s mert áttekinthetőbb; más, mert közel engedi magához a természetet, tisztább a levegője és nagyobb a csend.
Ma a magyar falvak többsége igen “elmaradott”. Fiatalságának javától mesterségesen megfosztották, határa agrársivataggá vált. Lakói a falutól elidegenülő, reményét veszített, széthulló közösség. Jövőhöz való jogát megkérdőjelezték.
Mi úgy véljük azonban, hogy a falunak van jövője. Ez a jövő nem az ott élők nagy számától, hanem cselekvőképességétől függ. Attól, hogy képesek-e felismerni s megbecsülni saját értékeiket, képesek-e ezt felmutatni az ország és Európa számára. Képesek-e befogadni mindazt, ami számukra hasznos, amit az emberi szellem napjainkban bárhol alkot?
Nem a nosztalgikus falumentésre, hanem a hagyomány és a modernizáció együttes megbecsülésére, a lélekben egyenesen járni tudó öregek és a jövőbe tekintő okos fiatalok összefogására van szükség.

…a fejlesztésről, a fejlődésről?
A települések fejlettsége elsősorban az ott élők életének minőségén, az emberek közötti kapcsolatrendszer gazdagságán, az együttműködni és az együtt élni tudáson múlik.
Társaságunk tevékenysége során nem egyszerűen a helyi értelmiséggel keresi a kapcsolatot, hanem a helyben élő “értelmességgel” Őket kívánjuk megerősíteni és információval segíteni abban, hogy helyi cselekvésük hatékonyabb lehessen. A velük való együttgondolkozás kölcsönös tudáscseréjében szeretnénk megtalálni a hiteles megoldást a falu egésze számára. A fejlődés tehát, szerintünk, nem a puszta növekedésben áll, nem a nagy egységek (településben, pártban, gazdaságban) garantálhatják. Inkább a változatos célokkal bíró, emberileg belátható, számos kicsiny, autonóm egység növekvő együttműködésében találhatjuk meg az “előre” jutás lehetőségét. A legkisebb faluban éppúgy, mint a városban.

A még nem legalizált egyesületi keretek előtt már jelentős feladatokat vállalt az együttműködés a történelmi, kulturális, vagy egyéb szempontok alapján lehatárolt kistájak kapcsolatrendszere, dinamikájának vizsgálata és az ennek nyomán feltáruló problémákkal adekvát animáció (fejlődést segítő tevékenység), valamint a falu és modernizáció gyakorlati problematikájának területén.

Az 1989-90-ben megvalósult programok között érdemes megemlíteni a Galga menti komplex térségfejlesztési kísérlet keretében Bercelen megszervezett falukutató tábort, amely elsőként próbálkozott helyi társadalom- és kistáj animációval, a Tokaj-Hegyalja történelmi borvidék 31 települése részére készült kalendáriumban való közreműködést és a Csereháti Településszövetség létrehozásában való együttgondolkodást.

Ez utóbbi területen, a Cserehátban valósulhattak meg 1990 augusztusában a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács támogatásával az első falugondnoki szolgálatok. A rendkívüli elszigeteltségben és magárahagyottságban élő település-együttes a legjobb területe volt az első kísérleteknek. A közreműködők közül ki kell emelni a Csereháti Településszövetség elnökét, Csomós József református lelkészt, a Megyei Tanács elnökét, dr. Szabó Györgyöt, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezetőjét, dr. Szaló Pétert, valamint a Csereháti Településszövetség elnökét, Csomós Józsefet.

Már a kezdetekkor fontosnak tűnt, hogy az akkor még teljesen ismeretlen feladat megvalósításához helybeli, azaz megyén belüli segítő is elérhető legyen. Az első falugondnokok képzéséről is a Falufejlesztési Társaság gondoskodott, amely csaknem megalakulása óta rendszeres heti beszélgetéseket tart a ma Pesti Sörcsarnoknak nevezett Vámház körúti sörözőben. A rendszerességet a minden hét csütörtökén zajló beszélgetések jelentik Kemény Bertalan vezetésével, a betérő vendégek személye, száma pedig hétről-hétre változik. Egy ilyen alkalom hozta létre 1990-ben a Népjóléti Minisztérium és a Falufejlesztési Társaság máig tartó folyamatos együttműködését a falugondnoki hálózat kiépítése érdekében, amely együttműködés egyedülállónak mondható szaktárca és civil szervezet között. Lantos Tamás, a szerveződő Ormánság Alapítvány későbbi elnöke a Galgafarm Egyesületben Faludi Erikától kapott információktól inspirálva felkereste Kemény Bertalant, hogy az akkor induló ökofalu, Visnyeszéplak számára falugondnoki szolgálat beindításáról érdeklődjön. Általa ismerkedett meg Kemény Bertalan Szanyi Évával, a Népjóléti Minisztérium akkori államtitkárának személyi titkárával, aki 2003. tavaszán bekövetkezett haláláig teljes energiájával, figyelmével a falugondnoki hálózat kialakításán, folyamatos bővítésén, jogszabályain, támogatási rendszerén, szervezetfejlesztésén, képzési rendjén dolgozott, folyamatos konszenzust alakítva ki az ötletadó Falufejlesztési Társasággal.

A Minisztérium támogatási rendszerének beindulását hosszas szakmai viták előzték meg, amelyben a szolgálat bevezetésének ellenzői – joggal – azzal érveltek, hogy államilag nem támogatható olyan szolgáltatás, amelynek működtetéséhez nincsenek meg a központi források. Szanyi Évában volt annyi bátorság (mint később az első szolgálatok beindítását felvállalókban is), hogy a jogos fenntartások ellenére is kiharcolta 1991-ben meghívásos pályázat kiírását, amely Somogy és Baranya megye halmozottan hátrányos kistérségeiből 15 település gépjármű beszerzését támogatta meg a falugondnokság beindítása céljából.

1992-ben kissé tágabb, de hasonló körben ismét meghirdették a pályázatot a két megye aprófalvai számára, és még abban az évben 4 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település is támogatást nyert falugondnoki szolgálat beindítására. Azóta napjainkig egyre bővülő települési körök vonódnak be a pályázati lehetőségbe: 1993-ban Nógrád, Vas és Zala megyében indulhattak el az első falugondnoki szolgálatok, 1994-ben Zala és Hajdú-Bihar megye kapcsolódhatott az egyre bővülő rendszerhez, 1995-ben csatlakozhatott Veszprém megye. Tolna és Jász-Nagykun-Szolnok megye 1996-ban kapott először lehetőséget, Csongrád és Pest megye első szolgálatai 1997-ben indulhattak el. 1998 volt az első év, amikor a Minisztérium befogadott úgynevezett önerős szolgálatokat is a hálózatba. Ezek a települések saját erőből, vagy más pályázat révén (iskolabusz) szerezték be a szükséges járművet.

Ugyanebben az időben vált teljes körűvé a pályázat lehetősége, azaz az országban minden 500 fő lakónépesség szám alatti település megpályázhatta a szolgálat beindítását. A ’90-es évek közepén bekapcsolódott alföldi megyék településein értelemszerűen felmerült a tanyák ellátásának kérdése is, mivel az ott élők elszigeteltsége, települési hátránya vetekszik a kistelepülésekével, így beindultak – először Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében – a tanyagondnoki szolgálatok. Mindkét hálózat kísérleti formában működött, vagyis jogszabályok által még nem teljesen körülbástyázott keretek között. Mind a Minisztérium, mind a Falufejlesztési Társaság fontosnak tartotta a civil hálózat kiépülésének támogatását, mert ezen a hálózaton keresztül lehetett a tapasztalatokat összegyűjteni, értékelni, a jogszabályi kereteket előkészíteni.

1993-tól sorban alakultak meg a területi szerveződésű, zömében megyei falugondnoki egyesületek, napjainkra számuk elérte a tizenegyet. Az elsők Somogy és Baranya megye egyesületei voltak, ezeket követte Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád és Vas megye egyesülete, amely azóta a Győr-Moson Sopron megyei szolgálatokat is gondozza. A Zala megyei falugondnokok a Zalai Falvakért Egyesület tagozataként szerveződtek meg, majd megalakult a Falugondnokok Duna-Tisza közi Egyesülete, amely Bács-Kiskun, Csongrád, Békés és Szolnok megye mellett a Pest megyei szolgálatokat is befogadja. A Borsod-Abaúj Zemplén megyei jelentős számú falugondnoki szolgálat formálisan – civil segítő hiányában – megkésve kezdte meg munkáját. Hajdu-Bihar, Tolna és Veszprém megyék voltak azok az egyesületek, amelyek létrejöttével lényegében országos lefedettségről beszélhetünk a falugondnoki hálózat civil szervezettségét illetően. Komárom, Fejér és Heves megyék szórványos falugondnoki szolgálatait egyelőre a meglévő egyesületek és a belőlük, valamint a Falufejlesztési Társaságból 2000-ben létrejött Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség látja el információkkal.

Az egyesületek alkotják az összekötő láncszemet a Minisztérium, a Falufejlesztési Társaság és minden, a falugondnoksággal foglalkozó szervezet között, elsősorban pedig segítik a szolgálatok működését, szervezik a falugondnoki programokat és biztosítják az információáramlást. A ma már mintegy nyolcszáz tagúvá fejlődött hálózat esetében ez nem is kis feladat, hiszen egy -egy egyesület területén 20-130 szolgálat működik. Az egyesületek segítői, koordinátorai, egyesületükkel együttműködve mindenhol sajátos profilt alakítottak ki, speciális programokat, továbbképzéseket szerveznek. 2000. óta hagyomány az országos találkozók szervezése, akkor volt az első országos találkozó Sárospatakon a falugondnoki szolgálatok megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. 1998. óta országos kispályás falugondnoki focikupák is alkalmat adnak a találkozásra szélesebb körben. 1999. óta kétévenként Falugondnoki Kalendárium jut el minden falugondnokhoz és a hálózat segítőihez, és az utóbbi években már zökkenőmentesen, kéthavonta jelenik meg a Falugondnokok Hírlevele, amely szintén hatékonyan segíti a tájékoztatást, kapcsolattartást.

A 2000-ben megalakult Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség kiemelten közhasznú egyesület, alapító tagjai az egyesületek és a Falufejlesztési Társaság. Országos érdekvédelmi, információs és tájékoztatási feladatai mellett kiemelt feladata a falugondnoki alapképzések tartalmának, színvonalának biztosítása, a képzési program fejlesztése. A kezdetekkor egy hetes alapképzés fokozatosan bővült az évek során, a jelenlegi 120 órás (háromszor egy hetes, bentlakásos) képzés a közeljövőben bővül 260 órásra. A Szövetség elnöke Kemény Bertalan, ügyvezető alelnöke Csörszné Zelenák Katalin. Kettejük rengeteg munkájának köszönhetően a Szövetség négy év alatt igen jelentős szervezetté nőtt, amely alapfeladatai mellett komplex programokat valósít meg. Munkájuk legkézzelfoghatóbb eredménye a vértesacsai Falugondnokok Háza, amely elsősorban a képzéseknek nyújt színvonalas környezetet, de sok egyéb feladata is van. Természetesen a Szövetség feladatainak megvalósításában is közreműködnek az egyesületek, amelyeknek elnökei saját kezdeményezésből 2003-ban létrehozták a Szövetség tanácsadó szervezetét, az Elnökök Tanácsát.

2001-ben hozta létre a Népjóléti Minisztérium a Falugondnoki Módszertani Osztályt, amely a szolnoki Esély Közalapítvány szervezetében működik, és a minisztérium által kijelölt módszertani feladatokat látja el. Munkatársai, Csörsz Klára és Szederné Kummer Mária a falugondnoki segítő hálózat részesei is egyben.

A teljes hálózat fenntartásának finanszírozási kereteit a jelenleg Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium néven működő tárca építette ki. A kezdetekkor csak a gépkocsi beszerzésére nyújtottak pályázati úton elnyerhető támogatást, amelynek támogatási szerződés keretében kötelezte a szolgálat fenntartóját a falugondnokság több évig (általában 3-5 évig) tartó működtetésére. A kilencvenes évtized első felében a pályázati kereten túl kisebb működési keretre is lehetett igényt benyújtani, ami esetenként kb. 100-300 ezer forint körüli éves támogatást jelentett a település rászorultságának függvényében. Emellett úgynevezett eszközpályázat keretében lehetett – megfelelő program alapján – kisebb munkaeszközöket (utánfutó, fűnyíró, ételhordó, stb) beszerezni. Az évtized második felében már felmerült az igénye az elhasználódott járművek cseréjének, azaz az éves pályázat kibővült a kocsicsere pályázati lehetőségével, és ebben az időben teremtődött meg a lehetősége a civil szervezetek működési támogatásának is, amely szintén az országos pályázati keret részét képezi.

1998-tól sikerült elérni, hogy a falugondnoki szolgálatok működését normatív támogatás segítse. A 188/1999-es kormányrendelet pedig szabályozta a falugondnoki szolgálatok működési kereteit, vagyis működési engedélyhez kötötte azt, és ezzel lezárult a falugondnokság kísérleti szakasza. A jogi szabályozás lehetővé tette bármely 500 lélekszám alatti településen a falugondnoki szolgálat működtetését, tehát megjelentek az úgynevezett önerős szolgálatok, ahol a település önerőből, vagy más pályázat révén szerzi be a szükséges járművet. Sok iskolabusszal rendelkező falu is ilyen módon kapcsolódott a hálózathoz.

Ha országos viszonylatban akarjuk mérlegelni a falugondnoki szolgálatok eddigi eredményeit, elsősorban azt kell kiemelnünk, hogy mintegy nyolcszáz aprófaluba és tanyakörzetbe jutott el az a kapcsolati és információs lehetőség, a személyes gondoskodás megnyugtató közelsége, amely addig elérhetetlen volt ezen elszigetelt területek számára. A falvakban nyolcszáz munkahely létesült, olyan településeken, ahol szinte nincs helyi foglalkoztatás. A gépkocsi beszerzési támogatás keretében több, mint kétmilliárd forint áramlott ezekbe a falvakba. 200-300 ezer ember életét könnyíti meg a falu- és tanyagondnokok munkája, figyelme, segítsége, olyan emberekét, akik számára kilátás sem volt addig a nagyobb településeken élők esélyeinek megközelítésére. A falugondnoki szolgálatok utolsó szalmaszálat nyújtottak az elöregedő, szociális gondokkal küzdő településeken a lemaradás csökkentésére, a helyi energiák megmozdítására, a remény felkeltésére. A szolgálatok elindítóinak és a hálózat gondozóinak talán ez a legfontosabb üzenetük: fontos számunkra minden ember, minden kis vergődő közösség. Ott kell segíteni, ahol a legnagyobb a baj. Ez a segítség, ez a figyelem talán visszaadhatja a “végeken” élők önbecsülését, küzdeni akarását.

Köszönet érte Kemény Bertalannak, Szanyi Évának és a hálózat minden tagjának és segítőjének.

Faludi Erika